23. fejezet - váltott szemszög 1.

Sziasztok! Dorothy ötlete nyomán itt egy kis átvezető, míg vártok az új fejezetre. Valószínűleg mindhárom karakter nézőpontjából leírom a történteket. A véleményeket várom ide is, és az előző részhez is! :)
Enjoy! :)

Aggódva figyeltem, ahogy Jázmin idegesen kapkodja össze a táskájába a holmiját, majd rohan az érkező taxi felé. Nem nagyon értettük, hogy érti azt, hogy félti Jaimét, hiszen sok versenyen volt már, de Zsuzsával reméltük, hogy, ha a futam előtt találkoznak, megnyugszik végre.
Fél órával később mi is készülődni kezdtünk, majd a Nissanba ülve indultunk Mogyoródra, azonban körülbelül félúton hatalmas dugó fogadott minket.
— Mi történhetett? – fordult felém Szerelmem, miután nyakát nyújtogatva próbálta kideríteni a hosszú sor okát. A következő pillanatban egy mentőautó száguldott el mellettünk, megadva a választ.
— Biztosan baleset. Megnézem, hátha tudok segíteni. – adtam egy csókot feleségemnek, aztán kiszállva igyekeztem a helyszín felé. Ahogy közeledtem, a jelent láttán akaratlanul is felrémlett bennem egy majd' tizenhat évvel ezelőtti jelenet. A kamion eleje szétroncsolódott, a kocsi oldala is, amivel ütközött. Borzalmas látvány még nekünk is, pedig mi hozzászoktunk a sokévi munka mellett. A tűzoltók nemrég végezhettek, a két jármű még füstölt, és kollégáim csak nemrég kezdhették meg a mentést.
— Zoli, hogy kerülsz te ide? – került mellém András, általában vele szoktam együtt vinni a műszakokat.
— Zsuzsával mennénk a futamra, mi történt?
— A kamionos elvesztette az uralmát, legalábbis nagyon úgy tűnik, és teljes erőből csapódott a taxi oldalához, főleg hátul. A sofőr meghalt, a taxis még él, az utast, most szedik ki.
— Tudok valamiben segíteni?
— Minden segítőkéz számít - veregetett vállon, ahogy egyre közelebb értünk az autóhoz. A harmadik áldozatot abban a percben sikerült kiszedniük a roncsból, és tették a hordágyra. Abból, amennyit láttam belőle, egy nő volt.
— Hozzatok defibrillátort! - fordult hátra Isti, s ahogy meglátott, a szemében megvillant valami. A nő felé fordítva tekintetem, éreztem, hogy elakad a lélegzetem. Nem, ez nem lehet igaz!