Brit hétvége
— Szia, Hanna, A.J. vagyok! – nyújtottam mosolyogva a kezem a szőke lány felé, aki bizalmatlanul méregetett. A Hotel bár részlegében voltunk, Seb az előző pillanatban mutatott be minket egymásnak, miután külön-külön megvacsoráztunk. Egy spagetti pántos, mintás ruha volt rajtam, mell alatt bordó szalaggal.
— Hello! – vetette oda kelletlenül, és egy gyanakvó pillantást vetett Sebire, aki erre lesütötte a szemét, alapos vizsgálatra ítélve ezzel az előtte árválkodó steaket. Az előzőekben megbeszéltekhez hűen ekkor megcsörrent Jaime telefonja, miszerint a Red Bull egy halaszthatatlan és nagyon fontos megbeszélést hívott össze, amin minden pilótának ott kell lennie. Hanna kelletlenül engedte el a német pilótát. Miután egy csókkal búcsúztam Jaimétől, és megindultak a megbeszélésre, lehuppantam Hannával szemben.
— Sebastian nagyon örül, hogy itt vagy – jegyeztem meg csak úgy mellékesen, próbálva beindítani egy beszélgetést a kínos csend helyett.
— Hmph – morogta Hanna, és kellő mogorvasággal turkálta tovább a maradék salátáját.
— Jót tesz neki a jelenléted – folytattam rendületlenül. – Többször is elkísérhetnéd őt!
— Nem értem, mi jogod van ahhoz, hogy tippeket adj! Nem kértem a véleményed, de ha ennyire aggódsz Bastianért, talán lelkizz vele, ő biztosan vevő rá!
Na, ez már haladás, gondoltam, ahogy a lány végre rám nézett – még ha ellenségesen is –, és leoltott.
— Beszélgetnék én, csak tudod, elég ritkán találkozunk. Szinte minden percben Jaimével vagyok – mosolyodtam el a pilótámra gondolva.
— Te szerelmes vagy – jegyezte meg halkan, s kissé döbbenten.
— Igen, az vagyok. Már nem is titok – néztem rá ártatlan szemekkel – Mi ebben a meglepő?
— Semmi, csak… mármint ööö… khm – szabadkozott mogorvaságából kizökkenve, aztán zavartan köszörülte meg a torkát.
— Azt hitted, hogy csak színlelem? – kérdeztem kissé sértődött hangnemben, miközben belül vadul vigyorogtam, illetve igyekeztem elfelejteni, hogy pocsék színész vagyok.
— Nem, nem, én… - hallgatott el megint, még mindig a salátát bámulva. Oké, következő lépés, gondoltam magamban, és ismét megszólaltam.
— Én szeretem Jaimét, és ő is engem, mindegy, mit szólnak az emberek! Persze, Te honnan is tudhatnád ezt, ha ki se dugod az orrod egyetlen futamra sem. Nem értem, egyáltalán mit akarsz Sebastiantól így, napok óta szomorú miattad, ezt látom, mindegy, milyen ritkán találkozunk, vagy beszélünk! – vágtam a fejéhez dacos és kicsit beképzelt hangon, amivel elértem, hogy szegény lány teljesen összezavarodott.
— Nem akartalak megbántani! Csak már mindenkiben ellenséget látok. Sebivel eltávolodtunk egymástól, nagyon… ritkán látjuk egymást, mert a verseny miatt mindig van valami dolga, és én félek, hogy ez tönkre teszi a kapcsolatunkat. Hogy a világjárás közben talál valaki mást, akit jobban tud szeretni.
Lesütött szemmel beszélt, de így is láttam, hogy könny szökik a szemeibe, amit egy gyors mozdulattal letörölt. Nem tudom, mi okozta a hirtelen változást, talán a szenvedélyes monológom, de nem is volt fontos.
— Nem létező rémeket látsz! Seb eszméletlenül szeret téged, épp csak sok dolgotok van, és ezt elfelejtettétek. Gyere, keressük meg a fiúkat, már biztos a kivetítő előtt várják a bronzdöntő kezdetét. – kijelentésemmel sikerült elérnem, hogy Hanna végre elnevesse magát.
— Bocs, hogy undok voltam! – kért elnézést.
— Semmi baj. Megértelek, ráadásul lehet, hogy én is így viselkedtem volna.
Fejvesztve rohantam Jaime elé, nem törődve a rám szegeződő tekintetekkel, vagy, hogy egyáltalán szabad-e. Mikor aztán végre a nyakába vethettem magam, minden erőmmel szorítottam, mintha soha többé nem akarnám elengedni.
— Jól vagy? Semmi bajod? – kérdeztem, és arcát két kezem közé fogva futtattam tekintetem végig az arcán.
— Hé! A kocsi állt le, nem én! Semmi bajom, ne rémüldözz! – nyugtatott kicsit meglepődve, ajkain szarkasztikus félmosollyal, aztán lágyan megcsókolt.
— Csak azt láttam, hogy a füvön áll a kocsi. Úgy megijedtem, hogy valami bajod esett! – sóhajtottam, és átölelve a nyakába fúrtam az arcom. Így álltunk pár másodpercig, a közelsége megnyugtatott, végül engedtem a szorításon, és egymás mellett sétáltunk vissza a home-ba, ahol ki ideig megint nélkülöznöm kellett őt, mert a boxon átkelve a mérnöki pulpitusnál beszélték meg a problémát. Miután ez megtörtént, a végeredmény megvárása helyett visszamentünk a hotelba.
— Rendelek valamit, mit szólsz?
— Gyümiket, addig én lezuhanyozom – adtam egy puszit a szájára, aztán a fürdő felé indulva még az ajtó előtt levettem magamról a könnyű, nyári ruhát.
Pár perce már a zuhany alatt álltam, mikor két kéz fonódott a derekamra, és finoman megfordított. Jaime is levetkőzött, és most ott állt előttem, a vízcseppek sűrűn hulltak rá, elvegyülve a hajában, vagy épp végig csorogva meztelen testén, mint ezernyi, apró gyémánt.
— Mit csinálsz? – kérdeztem kacéran, miután visszafojtottam a kikívánkozó nyögést.
— Átölellek, megpuszillak – sorolta, és közbe tette is, amit mondott, először a hajamat, majd az arcomat hintve apró puszikkal –, megcsókollak – suttogta ajkaimra, aztán egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. A hideg csempéhez hátrálva dőltem neki, a hűvös azonban – mint olaj a tűzre –, csak még jobban felforrósította vágytól égő testem.
— Szeretlek! – szakította meg Jaime ajkaink és nyelvünk érzéki táncát, majd tovább csókolgatott, az államon és nyakamon le, a szegycsontomon át…
Fogalmam sincs, mikor zártuk el a vizet, vagy mikor és hogyan kerültünk az ágyba. A külvilág megszűnt, csak Jaime létezett, és az érintései, csókjai, az érzések, a vágy; majd végül a robbanó, minden mást elhomályosító kéj, miután összefonódó testtel hajszoltuk egymást a gyönyörbe.
Pihegve feküdtem Jaime mellkasán, mutatóujjammal a kockákat rajzolva körbe, a Katalán pedig az oldalamat és felkaromat cirógatta.
— Kár volt gyümölcsöt rendelnek – jegyeztem meg felpillantva.
— Túl kevés fogyott belőle? – vonta fel a szemöldökét. – Úgy emlékszem, nem ellenkeztél, mikor félretettem a tálat.
Az emlék hatására felkuncogtam, és szégyellősen temettem arcom a pilóta mellkasába.
— Azért érthető, ha éhes vagyok, nem?
— Egy ilyen délután után? Egyértelmű! – jelentette ki magától értetődőn, minden gúnytól mentesen, és fölém gördülve csókolt meg.
— Lemegyünk döntőt nézni, vagy itt maradunk? – kérdezte, mikor percek múltán elszakadtunk egymástól.
— Szurkolni innen is tudunk – fészkelődtem el Kedvesem ölelésében, és a gyümölcstál felé nyúltam. Mindketten hevesen szurkoltunk a spanyol győzelemért, s miután átadták a kupát a csapatnak, az ünneplésünk is elég hevesre és hosszúra sikeredett…
---------------------
A.J. szombati ruhája:
Bejegyzések
7 megjegyzés:
Áhhá! Hát ide is eljutottunk :P Bár tényleg elég rövidke részt szántál a részletekre, de én azt mondom, ez pont elég volt. A túlzott részletesség olykor elrontja az összhatást, de ez pont így volt jó :)
Hannától valami ilyen reakcióra számítottam eleinte, de tetszett A.J. terve, ahogy meggyőzte a lányt arról, hogy félreértette a Sebbel ápolt kapcsolatukat. Remélem még felbukkan majd a történetben Hanna a későbbiekben is :)
Köszi, köszi! :D Örülök, hogy így is tetszett. Igazából nem tudom, miért írtam így, az előzetes terveim alapján ugyanúgy leírtam volna, de talán egy kicsit feszélyez, hogy ilyeneket írjak, vagy passz. Ez a megoldás ott motoszkált a fejemben, aztán végül tegnap így oldottam meg. (Mondjatok köszönetet anyunak, aki csak ritkán engedett oda a géphez, hogy végre ő is netezhessen, egyik fő oka volt, hogy leültem írni. :P)
A Han-Seb párosnak a későbbiekben még szánok szerepet, nem is túl kicsit, úgyhogy biztos, hogy olvashattok még róluk. :)
Puszi, A.J.
Hali!
Bocs, hogy addig nem írtam csak mindig közbe jött valami... Nagyon tetszett ez a fejezet is, mint az előzőek. Kicsit másként képzeltem el a beszélgetést Hanna-val, de tökre meglepett, hogy te így képzelted(nem mintha nem lenne ugyan olyan jó, sőt talán jobb...) Nagyon romantikus és jó lett a második része is a fejezetnek:P Nagyon tetszik:P Várom a folytatást!!
Puszi Dóri
Szia:)
Nagyon bocsi, hogy nem írtam, de kirándultam, és ott alig tudtam netezni, ha meg volt időm, akkor megnéztem a mail-jeimet, és gyorsan elolvastam a frisset. de most írok. ez egész nagyon jóó:)
a fogadás, és aztán az édes kibékülés..:)
és most jönnek megint a komplikációk..Hanna, Sebi.. hm.. nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz :P
remélem hamar jön a folyti..:)
további jó nyarat..már amennyi még maradt belőle..:SS
puszii, YwY.:)
Mikor lehet esetleg az új részre számítani? :P :$ *óriási bociszemek*
Szijjj A.J. :)
Megérkeztem és ugyan még szabin vagyok, de már netközelben. :)
Én annak is irtóan örülök, hogy folytot hoztál és az, hogy mennyire hosszú vagy részletes, az már nem is érdekes. Tényleg ezer köszönet a folytért!!!
Ami pedig a részt illeti... Nagyon tetszett, ahogy A.J. Hannát győzködte arról, hogy Seb szereti Őt. De nem is tudom... Valahogy nem vagyok biztos, hogy hosszútávon boldog két párunk lesz, a jelenlegi felállásban. Lehet erről már írtam Neked egy korábbi résznél, de még mindig ilyen érzésem van. :(
Annak viszont igazán örülök, hogy ˝kedvenceim˝ (A.J. és Jaime) ilyen jól megvannak :)
Millió puszi,
réka
Réka, hogy mennyire lesznek boldogok, az kiderül, nem is olyan soká. :) :P
Brigi, a folytatás kész van, már csak be kellene gépelnem. Holnap vendég jön, de ha minden igaz, lesz annyi időm, kedden tuti nem, mert beiratkozás, utána pedig lassan suli, így nem tudok elszámolni az időmmel. :S De azért igyekszem! :)
Megjegyzés küldése