Welcome in my Fantasy!

Üdvözöllek, Kedves Idelátogató!


A.J. vagyok, Kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgató és amatőr író. Ezen az oldalon a publikálásra érdemesnek talált műveimet (vagy az azokra vezető linkeket) találod meg, köztük néhány egyetemi beadandómmal, a Portfólió menü alatt.

Böngéssz, nézz szét, és ha tetszett, amit olvastál, örülnék pár soros visszajelzésednek, akár hozzászólás formájában, akár a Kapcsolat menü alatt, amelynek segítségével egyéb témában is elérhető vagyok.


Remélem, az a pár perc, amit töltesz el, kellemesen telik majd!

Szerelem, 300 km/h-val 15. fejezet

Sziasztok! Elnézést a hosszú kimaradásért, most itt a fejezet, remélem, tetszeni fog! Várom hozzá a véleményeteket! :)

Külön utakon

— A.J. Károlyi – vettem fel.
— Üdvözlöm, Miss Károlyi, Joey Hartner vagyok. Van öt perce? – szólt bele egy kellemes férfihang angolul.
— Jó napot, igen.
— Pár napja láttam a San Domingóban készült Toro Rosso kampányképeket. Szeretném felkérni alkalmi modellnek.
— Alkalmi modellnek? – visszhangoztam döbbenten. Erre végképp nem számítottam.
— Igen. A Bécs központú Possible Ügynökségnek dolgozom. Most épp egy sport témájú fotósorozatot szeretnénk készíteni. Az Ön képei megfogtak. Lenne kedve hozzá? Az alapfizetés, amit biztosan ajánlhatok, 35 000 euró.
— Öhm… Szeretném átgondolni, ha lehet.
— Természetesen, Kisasszony! Megfelel, ha holnap ugyanebben az időben újrahívom?
— Igen, és köszönöm!
— Viszonthallásra, Miss Károlyi!
— Visszhall!
Zúgó fejjel tértem vissza a McLaren motorhome-ba, és foglaltam el a szokásos helyemet. Alig figyeltem a versenyre, a nemrég történteken gondolkoztam, és próbáltam rájönni, mit tegyek. Beszélnem kellene Jaimével, ahogy Anyáékkal is, hogy szerintük elfogadjam-e az ajánlatot.
Végül a leintés utáni másodpercben futólépésben hagytam el a versenyhelyszínt, és a hotelbe érve villámgyorsan pakoltam össze, és vitettem magam taxival a reptérre. Fél órával később már a verseny közben foglalt helyemen ültem, és bámultam az egyre kisebbedő Valenciát, mindössze két levelet hagyva magam után. Egyet Jenson Buttonnek címezve, egyet pedig Jaime Alguersuarinak.

Az éjszakát már a saját ágyamban töltöttem, mellettem Hógolyóval, mindenféle kérdést másnapra halasztva.
— Jó reggelt! – battyogtam le fél hétkor a konyhába, karjaimban Golyóval, akit aztán a tálkája mellé raktam. Anyuék már reggeliztek.
— Szia! Elmondod végre, hogy mire fel ez a hirtelen hazaút? Összevesztetek?
— Nem, nem azért – válaszoltam lassan, és töltöttem magamnak tejet. – Csak egy hirtelen ötlet volt. Tegnap felhívott egy bizonyos Joey Hartner, hogy pózoljak a fotósorozatának.
— Fotósorozat? – visszhangozta Apa.
— Igen. Valami sport témát akar készíteni, engem meg látott a Toro Rossós képeken, amiket San Domingóban csináltunk.
— Mit válaszoltál?
— Még semmit. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.
— Lenne hozzá kedved?
— Azt hiszem. Érdekesen hangzik.
— Akkor ez a válaszunk – mosolyodott el Zsú.
— Vannak konkrétumok?
— Még nem. Dél körül hív újra. Annyit mondott, hogy fizetnének érte.
— Beszéljétek meg!
— Jázmin, Jensonnel mi újság? – fordult felém Zsú.
— Hát, kibékültünk. Makacsul hallgat Jessről, de amúgy minden okés.
— Na, és Jaime? Mikor mutatod be, annyira kedves fiúnak tűnik! – szavai hallatán mintha hasba szúrtak volna egy késsel, majd még meg is forgatták volna azt.
— Mi a baj? – kérdezte aggódva, valószínűleg észrevette az arcomra kiülő fintort.
— Jaime… nem tudom, tudod, most nem vagyunk épp a legjobb viszonyban.
— Bántott?
— Nem, Apa! Dehogy! – tiltakoztam azonnal.
— Mertem remélni – enyhült meg. – Most megyek, legyetek jók! – állt fel, és adott egy puszit a hajamra, akárcsak régen. Behunytam a szemem, és hagytam, hogy az emlék és a vele járó szeretethullám végigbizseregjen a testemen, a fejem búbjától a kislábujjamig. Olyan családi pillanat volt ez, amely gyerekkorom megszokott része volt.
— Szóval, mi a baj? – rántott Zsú vissza, a valóságban.
— Hazudott… - kezdtem el mesélni a történteket, megosztva vele kétségeimet, Buemi fejmosását, mindent.
— Nekem úgy hangzik, nagyon is tudod, mit tegyél.
A megcsörrenő telefon akadályozta meg, hogy válaszoljak. Joey Hartner, ígéretéhez híven, hívott.
— Jó napot – szóltam bele angolul.
— Üdvözlöm, Kisasszony. Sikerült döntenie?
— Igen, vállalom. Ettől függetlenül szeretném, ha bővebben kifejtené, mit is takar pontosan a fotózás!
— Természetesen! Egy külön sorozatot készítünk egy osztrák sportmagazin számára, illetve a legjobb tizenkét képből 2011-es naptár is készül majd.
— Mikor kellene mennem?
— Minél hamarabb. Ha Önnek megfelel, már holnap repülhet. Természetesen az utazás költségeit mi álljuk, illetve szállást is biztosítunk.
— Értem. A holnap, azt hiszem, megfelel, kocsival pár óra alatt ott vagyok.
— Rendben, akkor a mai nap folyamán még elküldöm a pontos helyszín nevét, bizonyára odatalál?
— Biztos vagyok benne! Köszönöm.
— Akkor a holnapi viszontlátásra!
— Viszlát! – bontottam a vonalat, majd néztem Anyára. – Szinte ki se kellene csomagolnom.
— Azért válogassuk át a dolgokat! És biztos, ami biztos, veled megyek! Együtt különben is könnyebben fedezzük fel a várost! – kacsintott.
— De én vezetek! – kötöttem ki gyorsan, mire mindketten elnevettük magunkat.

— Selene persze nem hallgatott rám, pedig én mondtam neki, hogy ne kezdjen nős pasival, de mit hallgat ő a legjobb barátnőjére! Mintha a falnak beszéltem volna, meg se hallotta, így aztán jól meg is járta, mikor a pasi dobta, mert a felesége válással fenyegette… - már nem is figyeltem Marion csacsogására, egyszerűen hagytam, hogy átússzon az agyamon, egyik fülemen be, a másikon ki. Szemmel láthatóan nem zavarta a sminkes lányt, hogy alig figyelek rá, el volt ő magával, ráadásul a dolgára is remekül koncentrált.
Egy órakor találkoztunk Joey Hartnerrel a bécsi Leopold Múzeum előtt – szerencsére a gps helyettem is tájékozódott, így gond nélkül érkeztünk meg az osztrák fővárosba. Innen már együtt mentünk a műterembe, ahol szinte rögtön Hans, a fodrász kezei közé löktek, majd Marion vette kezelésbe. Természetesen előtte még kiválasztották, és rám adatták a fehér atlétából és miniszoknyából álló együttest. A felsőn – mint megtudtam – annak a lapnak a neve díszelgett, melynek a képek készültek.
Háromnegyed óra elteltével már a beállított háttér előtt pózoltam, néhány, számomra ismeretlen teniszezővel, illetve modellel.

6 megjegyzés:

Brigi írta...

Áhh, új rász :D De jó :D
Gondolom, ez is ilyen átvezető rész, de nagyon tetszett :D Bár Jaime kicsit hiányzott nekem, de érthető, miért nem volt benne, meg különben is, ilyen rész is kell :)
Ez a fotózás egész jól hangzik, de van egy olyan érzésem, hogy a későbbiekben ebből még lesz valamiféle bonyodalom. Vagy még ott a fotózáson, vagy Jaime-vel, vagy nem tudom. De lehet, csak direkt keresem a lehetőséget a komplikációra...? :P

Ne haragudj, hogy az előző felkérésedre még nem írtam semmi idézetet, vagy bármit, de mostanában egyfolytában szervezkedek... De amint újra "szabad" leszek és lesz időm, ígérem visszaolvasok majd és válogatok :)

Névtelen írta...

Szia Brigi! Igen, szerintem is jó, hogy van új rész, mert most van ihletem is a folytatásra, ezen a héten épp csak időm nem igen lesz. :D Bevallom őszintén, Jaime nekem nem hiányzott, fel sem tűnt írás közben, hogy őt nem említem. :D Fotózás és bonyodalom? Nem tudom, komplikáció most van elég, nem? Miért szeretnél még többet? :D

Az idézet... még mindig várom őket, bárki írhat, akár többet is, bár egyelőre nem tudom felhasználni, mert nem sikerül megcsinálnom, amit szeretnék. :( Ha esetleg ért valaki facebook-os alkalmazás készítéshez, és szívesen segítene, az legyen szíves, írjon nekem! :)

Puszi, A.J.

Brigi írta...

Nem hiányolom én a komplikációkat, hiány az szerencsére nincs belőle. De a képzeletnek nincs határa, én is szabadjára eresztettem az enyémet és ez lett az eredménye :P Csak próbálok találgatni :P

Réka írta...

Szia A.J. :)
Áááh az imént elveszett a hozzászólásom. Enyhén vagyok béna, de mindegy :D
Szóval... Nagyon megörültem ám a résznek!!!
És igazából miközben olvastam, nekem is hasonló gondolataim voltak, mint Briginek. Én is azt hittem, hogy a fotózásnak lesz valami következménye. Azt hittem valami balul sül el a fotózáson vagy esetleg helyes fiúval fog fotózkodni A.J., amiért féltékeny lesz Jaime. Aztán olvastam, hogy nem szándékozol még több bonyodalmat körülöttük. Így bebizonyosodott, hogy csak a gondolataim kalandoztak el... :)
És elnézést szeretnék kérni, hogy nem írtam az előző bejegyzésedhez... Mostanában sokat kell dolgoznom, mert a munkahelyemen nyáron van sok munka. Szóval vannak ám kedvenc részeim, de idézéshez több idő kellene. Mármint előkeresni, hogy hol is van, meg ilyesmi. De megígérem, hogy egyet keresek!!!
A Facebook alkalmazásokhoz nem értek sajnos, így abban segíteni nem tudok Neked. Viszont megkerestelek és bejelöltelek.
Imáááádtam a részt!!!!
Millió puszi,
Réka

A. J. Cryson írta...

Brigi, találgatni mindig lehet! :)

Réka, mondtam én egy szóval is, hogy nem akarok több bonyodalmat? :O Épp csak azt írtam, hogy most van elég, viszont a következő fejezet még a jövő zenéje... ;)
Facebook-on visszajelöltelek! :)

Puszi, A.J.

Dorothy írta...

Hali!
Tökre meglepődtem ezen a fotózáson. Mindent eltudtam képzelni és már előre gondolkodtam hogy mi lehet, de erre valahogy nem és ezért is tetszik annyira ez a fejezet. Kíváncsi vagyok Jaime reagálására, annyira birom ezeket a fordulatokat :p Nagyon szeretem ezt a sztorit!(L) Várom a folytatást!

Puszi Dóri

Megjegyzés küldése

 

Design in CSS by TemplateWorld and sponsored by SmashingMagazine
Blogger Templates created by Deluxe Templates