Vége!
Tilos volt szeretnem téged,
De minden percet élveztem veled
Lehettél épp őrült agy beteg.
Én akkor is szerettelek!
Hiába bántott mindennap
Nem éreztem, hogy a szívem megszakad.
Vele minden perc egy őrült kaland volt,
Mert ez a srác elvarázsolt!
Ref.: Csak kérlek, mondd ki már,
Hogy vége!
És ígérem neked,
Hogy elfelejtelek!
Mondd ki már, hogy vége
És lépj le!
Hát fejezzük már be
Ez ilyen egyszerű!
Hát tűnj az életemből!
Hát tűnj a szívemből! szívemből… szívemből…
Hiába féltettek tőled
Hiába mondták, hogy rossz vége lesz.
Nem vártam, hogy igazuk lehet,
Nem hallgattam senkire!
És egyszer csak bekövetkezett
Ott csókolóztál, de nem velem.
E percben felnyílt mindkét szemem!
Hogy lehettem ilyen vak?!
Néztelek és nem értettem,
Hogy mért fájhat ennyire a szívem?
Undorodom tőled, és mégis szeretlek!
Mért történik ez velem?
Ref. 2x
Nincs szükségem rád,
Hogy boldog legyek!
Nincs szükségem rád,
Hogy éljem az életem!
Nincs szükségem rád,
Hogy boldog legyek.
Nincs szükségem rád.
Hát tűnj a szívemből!
Bejegyzések
Mécs János: Meder – Blogturné
20 órája
2 megjegyzés:
Ezt egyszer meghallgatnám gitár, vagy zongora, vagy csak sima kíséret nélkül is!:D Tetszik! Bár szomorú, de tetszik!
Ezt körülbelül két éve írtam, és tényleg csak úgy kipattant a fejemből. Bár azóta sajnos már elfelejtettem nagyjából a dallamát, a zongora illene a legjobban hozzá, márcsak a szöveg miatt is. :)
Megjegyzés küldése