Szerelem, 300 km/h-val, avagy El amor de carreras - 8. fejezet

YwY könyörgése meghallgattatásra talált. :D Azaz sikerült ma befejeznem ezt a fejezetet, meg hát, ha hosszabbítást is számolunk, akkor Fikusz még éppen belefért az időbe. :P Úgyhogy... Enjoy!

Paparazzi

Az ágyon és a padlón rózsaszirmok hevertek. Nem borították be teljesen a szobát, de elég tekintélyes mennyiséget szórtak szét. Ledöbbenve álltam a nyitott ajtóban, és bámultam a vörös, fehér és rózsaszín szirmokat.
— Megbocsájtasz? – suttogott a fülembe Jaime, miközben hátulról átölelt, kezét a hasamon pihentetve. – Nem kellett volna felkapnom a vizet. Szeretlek! – puszilgatta a nyakam közben. Megfordultam az ölelésben, és egy kék szempárral találtam magam szemben.
— Felejtsük el! – fogtam az arcát két kezembe, és adtam a szájára egy puszit, amit ő rögtön elmélyített. Mohón faltuk egymás ajkait, nyelveink érzéki táncot jártak. Szinte már fájdalmasan szorított magához, mikor ujjaim a tarkójára kulcsolódtak, még közelebb húzva, már, ha ez lehetséges volt.
Az ujjai leheletfinoman simogattak, és mindenhol ott voltak, végül a fenekem alatt, a combomon állapodtak meg, hogy megemelve vonjon az ölébe. A lábaim automatikusan kulcsolódtak a csípőjére.
— Várj! – suttogtam, megszakítva a csókot, hogy levegőt is kapjak. Zihálva próbáltam helyreállítani az oxigénkészletemet, és nem megfulladni, miközben Szerelmem az ajkaim hiányában áttért a nyakam kényeztetésére.
Felnyögtem, mikor kissé erősebben szívta meg a nyakamon a bőrt, és átfutott az agyamon a gondolat, hogy ez meg fog látszódni, aztán ismét elragadott a vágy és öröm hulláma, elködösítve elmémet.
Mindvégig csak kapaszkodni tudtam belé, hogy le ne essek, és hagyni, hogy kényeztessen; ám, mikor óvatosan letett az időközben elért ágyra, a kezeim azonnal útnak indultak. Magamhoz húztam egy érzelmekkel túlfűtött csókra, közben az ujjaimmal végigsimítottam a hátán, majd a póló alá benyúlva, az anyagot felgyűrve haladtam visszafelé a hasán és a mellkasán. Elégedettséggel töltött el, ahogy éreztem az apró rándulásokat az érintéseim nyomán.
A következő pillanatban Kedvesem elhúzódott tőlem, és lekapta felsőjét, szabad kilátást engedve felsőtestére. Ezzel egyidejűleg feljebb csúsztam az ágyon, és én is levettem zöld felsőmet, a padlóra hajítva. Egy pillanatra belém hasított a félelem, hogy hogyan tovább, de Jaime már előttem is termett, és a párnák közé döntve megcsókolt. Végigsimítottam a hasán, újabb, apró kis rándulásokat előidézve, aztán az út végére érve ujjaim az öv csatjával kezdtek bíbelődni.
Mikor sikeresen végeztem a feladattal, a nadrág cipzárja után nyúltam, de Jaime lefogta a kezem, és megmerevedett fölöttem. Kábán és értetlenül néztem fel az arcára, de legnagyobb meglepetésemre őr még csak nem is engem figyelt! Mire követhettem volna tekintetének útját, már fel is pattant, és az erkély felé közelített, fenyegető iramban.
Elhűlve tapogattam a felsőmért, mikor felfogtam, mit látok, végül a takarót kaptam magam elé. Az erkélyen ugyanis egy rémülten grimaszoló férfi állt, a korláthoz tapadva, nyakában fényképezőgép lógott.
Jaime kirobbant az erkélyre, és a gépet megfogva behúzta a lesifotóst a szobába. Tágra nyílt szemekkel figyeltem, mit tesz, miközben a szívverésem és légzésem fokozatosan csillapodott, a testemet égető vággyal egyetemben.
Kedvesem kipattintotta a gép hátát, nem épp finom mozdulattal kiszakította belőle a filmet, aztán a földön heverő hiénára mordult.
— Takarodjon innen! – biccentett az ajtó felé. A hangja remegett a dühtől. Talán ennek volt köszönhető, hogy a paparazzi villámgyorsan tápászkodott fel, és sprintelt ki, miközben még egyszer végigmért.
Jaime egészen addig állt mozdulatlanul, míg nem hallottuk az ajtó csukódását. Vett egy mély lélegzetet, s miközben kifújta a levegőt, rám pillantott. Az acélszürke tekintet lassan váltott vissza tengerkékre.
— Hol is tartottunk? – mászott vissza hozzám, és csókolt meg. Behunyt szemmel viszonoztam az édes keringőt, ám, mikor áttért a vállamra, zavartan toltam el.
— Jame… ez… nem megy! Már nem! – néztem rá félve. Reméltem, hogy nem érti félre. Sóhajtva döntötte a homlokát az enyémnek.
— Elmúlt a varázs – suttogta a számra, én pedig megkönnyebbültem. – A francba! – bokszolt dühösen a párnákban, aztán legördült rólam, és hanyatt feküdt.
— Sajnálom! – mondta valamivel nyugodtabban.
— Css! Nem a te hibád! – fordultam az oldalamra, és bújtam az ölelésében, fejemet a mellkasára hajtva.
— Holnap reggelre mi leszünk a legfrissebb hír.
— Nem lesz semmi baj! Nem állhatnak közénk! – emelkedtem meg, és nyomtam egy puszit a szájára.
— Szeretlek! – vont magához szorosabban.
— Én is szeretlek, Hercegem! – kezdtem simogatni a hasát, mire apró remegés futott rajta végig. Ismét eltöltött az elégedettség érzése. Sokáig feküdtünk némán. Hallgattam Kedvesem egyenletes légzését és szívdobogását, és békés ritmus lassan álomba ringatott.

Ajtócsapódásra riadtam. Félálomban ültem fel, és néztem körül. Egyedül voltam a szobában. A takaró összegyűrődve hevert rajtam, a rózsaszirmok még mindig szanaszét hevertek.
Megdörzsöltem a szemem, hátha ezzel éberebb leszek, aztán az ágyból kikelve botorkáltam ki a nappaliba. Ott egy idegesen járkáló Jaimét találtam.
— Jame… - szólítottam meg, mire azonnal megfordult.
— Annie! Bocsáss meg, nem akartalak felébreszteni! – indult meg felém.
— Már ébren voltam – füllentettem, és igyekeztem elnyomni egy ásítást.
— Hm, persze! – húzódott a szája félmosolyra, ahogy átölelt, és adott egy ’Jó reggelt’ csókot.
— Hm, ez finom, ilyet kérek még! – motyogtam, mikor elhúzódott, és ujjaimat a hajába fúrva húztam vissza. Nem ellenkezett, azonban éreztem, hogy még mindig mindene feszült.
— Mi a baj? – néztem a szemébe, mikor elváltak ajkaink.
— Semmi. – biztos voltam benne, hogy most ő füllentett.
— Jame… - neveztem ismét a becenevén, ezúttal a hangomba egy kis várakozás is vegyült.
— Minden! – tört ki belőle, és elengedve sétált a kanapéhoz, ahova ledobta magát. Értetlenül mentem utána, de nem szóltam, valami azt súgta, folytatja a dühöngést, nem kell nógatnom.
— Az igazgató elnézést kér a kellemetlenségért, de egyébként tesz az egészre, Christian a vállát vonogatja, még annyit sem ajánl fel, hogy több biztonságit küldenek ki!
— Várjunk csak! Te elmondtad nekik?
— Csak hogy felszemtelenkedett. Ráadásul itt az újság is! Annyira sajnálom! – csapott az asztalra keserűen.
— Jaime! – ültem mellé, és átöleltem a vállát. A tekintetem az asztalon heverő magazinra esett. A címlapon egy összemontázsolt kép kettőnkről, rajta hatalmas betűkkel a kérdés: Szerelem, vagy csak egyéjszakás kaland? A kezembe vette a pletykalapot, és a megfelelő oldalra lapoztam.
„Többen is együtt látták a Toro Rosso újoncát, Jaime Alguersuarit (20), és az idén feltűnt A.J. Károlyit (18), Jenson Button unokahúgát. A fiatalok együtt töltöttek pár napot Spanyolországban, a Nagydíj után, valamint egyes hírforrások szerint Santo Domingoban is kellemes perceket töltöttek el.
Egy magát megnevezni nem kívánó hírforrásunk intim pillanatokban kapta el őket a Törökországi szállodában, képet azonban sajnos nem tudott készíteni. (Ja, mert elvettük tőle.) Vajon a két fiatal csak a szexért van együtt, vagy hosszú távra tervez?”