Itt a következő. :) Megint nem szól semmiről, de kellenek ilyen kis pihis, "nyugis" részek a nagy kalamajkák előtt. ;) :P Jó szórakozást, várom hozzá a véleményeteket, ötleteket, stb.
Vallomások
Sebbel a hét hátralevő részén csak futólag találkoztunk, esetleg egy köszönésre futotta, így nem volt alkalmam kérdőre vonni.
Az újságírók természetesen rákaptak a témára, és folyamatosan minket zaklattak. Franz Tost, illetve Christian elintézte egy ejnye-bejnyével, hiszen tudta, hogy nem mi tehettünk róla, hogy ennyire rámenős volt az a hiéna. A pályára menet, a pályán, a pályáról jövet, mindig körülöttünk lébecolt pár riporter, és kérdésekkel bombáztak. Bár számítottunk érdeklődésre, ezt kicsit túlzásnak tartottuk, és egyre nehezebben viseltük el a fokozott kíváncsiságot. Így talán érthető, hogy kedd óta egyetlen „intim pillanat” sem alakult ki közöttünk. Csóknál tovább nem mentünk, ez a fajta közelség viszont igen szenvedélyes és édes volt.
Azonban, ami még a riportereknél is jobban felzaklatott, az egy olyan váratlan esemény volt, amire még álmomban sem gondoltam volna.
Szerda reggel nevetve sétáltunk vissza Szerelmemmel a lifthez, amiből egy kisírt szemű Jessica lépett ki. Az arcomra fagyott a mosoly, ahogy megláttam barátnőmet a bőröndjével.
— Jess… Mi történt? – kérdeztem elhűlve.
— Hazamegyek – szipogta, miközben megölelt.
— Na de miért? Összevesztetek? – megrázta a fejét. – Akkor?
— Szakított velem! Egyszerűen kidobott!
— Mi? Az nem lehet! Jess, állj meg! – kértem, mert a lány rohanva közeledett a kijárat felé. – Jess!
Ahogy kiértünk, a modell lehajtott fejjel vágott át a várakozó és megélénkülő riporterek hadán, én azonban nem tudtam követni, elzárták előlem az utat. Dühösen fordultam meg, és vágtattam vissza, nagybátyám szobájáig meg sem álltam. Csupán a szemem sarkából észleltem, hogy Jaime követ, illetve néha próbál megállítani.
— Mi a fenéért csináltad?! – támadtam rá Jensonre, miután ajtót nyitott. Az arca nyúzottnak tűnt.
— Mit? – kérdezett vissza sóhajtva.
— Ne add az ártatlant, tudod nagyon jól!
— Ne avatkozz bele, nem tartozik rád!
— Nem? A nagybátyám vagy, Jess pedig a barátnőm! És ajánlom, hogy valami elfogadható magyarázattal szolgálj!
— Én sem kérdeztem, mi ez a hirtelen egymásra találás köztetek, téged se érdekeljen az én magánéletem!
Egy percig összeszűkült szemmel vizsgálgattam az arcát.
— Ne hasonlítgass! Igenis jogom van tudni, ha tetszik, ha nem! – szólaltam meg ismét, ezúttal már hidegen.
— Tudni akarod?! Nem tudok tőle koncentrálni, az a baj! – vágta a szavakat az arcomba, aztán becsapta az ajtót. Elhűlve álltam a folyosón, míg két kéz a vállamra nem fonódott, és el nem fordított.
Ahogy Sebivel, úgy Jensonnel sem találkoztam sokat. A székhelyemet áttettem, így a szabadedzéseket és az időmérőt a Red Bull és a Toro Rosso közös Energy Stationjében, illetve a kisebb TR home-ban töltöttem, néztem, Raniero mellett, majd fokozatosan, még több Toro Rossos szerelővel ismerkedtem meg.
—Jajj, Sebi! – sóhajtottam, mikor a két Red Bullos kakaskodásából a német jött ki rosszabbul. Csalódottan figyeltem, hogyan mászik ki a kocsiból, majd mutogat a kamerának. A következő körben Jaime megfutotta a leggyorsabb kört, ezért önkéntelenül is büszke mosoly terült el az arcomon; de gyorsan le is hervadt, ahogy Sebet a hiénák gyűrűjében pillantottam meg.
Az, hogy a McLaren behozta 1-2-be, jó érzéssel töltött el, ugyanakkor az örömöt beárnyékolták a pár napja történtek.
— Nem mégy ünnepelni? – kérdezte mellőlem Franz Tost. Meglepve néztem rá, fogalmam sem volt, mikor vagy hogyan került mellém.
— Kellene? Nicole ott van helyettem és ő bizonyára jobban is örül, mint én.
Hümmögve vette tudomásul, amit mondtam, majd vonult el, én pedig egészen addig nem mozdultam a helyemről, míg Jaime vissza nem tért. Együtt tértünk vissza a szállodába.
— Anya, emlékeztek, mikor mondtam, hogy megismerkedtem a spanyol pilótákkal is? Alguersuarival és Alonsoval – tettem hozzá, hogy tudják, kiről beszélek, bár ezt főleg csak Zsú kedvéért, hiszen Apa otthon volt a Forma1-ben. Ferihegyről tartottunk hazafelé, és úgy gondoltam, ha már szinte az egész világ tudja, akkor ideje lenne elmondanom a szüleimnek is, hogy járunk.
— Jaime, igen. Mi van velük? – nézett Apa a visszapillantó tükörbe.
— Szóval, az a helyzet, hogy nem csak barátok vagyunk. Tudom, nem így kellene elmondanom, meg esetleg bemutatni sem ártana, de Spanyolország óta pörögtek a dolgok, én nem volt alkalmam, meg amúgy sem telefon téma – mentegetőztem, hátha ezzel kicsit javítok a helyzeten.
— Tudunk róla. Azt vártuk, mikor akarod elmondani.
— Tudtok? Honnan? – hápogtam meglepetten.
— Kicsim, milliónyi kamera vesz titeket körül, és azt hiszed, hogy titokban tudod tartani? Láttuk, ahogy kézen fogva sétáltok a paddockban.
— Basszus – csúszott ki a számon.
— Kedves fiúnak tűnik – mondta Anya. – És helyes is, nem véletlenül spanyol – kacsintott rám, mire elvigyorodtam.
— Akkor nincs harag? – kérdeztem reménykedve.
— Jobban örültünk volna, ha tőled tudjuk meg, de legalább elmondtad. De, ugye, biztos vagy benne, hogy nem csak kihasználni akar?
— Száz százalékig! – biztosítottam őket. – Szeretem, és ő is engem.
— A.J., mesélj, mindent tudni akarunk! Milyen volt a fotózás?
— Meg a Nagydíjak? Alguersuari?
— Hogy jöttetek össze? Miért nem mondtad? – természetesen a lányok is azonnal letámadtak, mikor megtudták, hogy itthon vagyok.
— Lányok, szóhoz juthatok?
— Mondd, persze, csendben vagyunk! – emelte fel Kitti a kezét, majd felemelte a Coláját, hogy igyon. A kedvenc kávézónk teraszán ültünk.
— Szóval, Jaimével Spanyolországban jöttünk össze, és – emeltem meg kicsit a hangom, mert Csenge kinyitotta a száját, hogy félbeszakítson. – azért nem mondtam el, mert élőben akartam, nem pedig msn-en, vagy telefonon. Meg különben is pörögtek a napok, egy percem alig volt. De most már tudjátok, és ezennel bocsánatot kérek, amiért a tévéből tudtátok meg.
— Na, és? Mikor jön? Ugye, majd bemutatod? – vigyorodott el Csenge.
— Máris le akarod csapni a kezemről? – kérdeztem tettetett felháborodással.
— Nem, dehogy is! Egyáltalán nem, csak szeretném megismerni! – védekezett, mire elnevettem magam. Ha Jaimét nem is, barátnőimet be tudtam csapni színészkedéssel.
— Nyugi, csak vicc volt! De ti is meséljetek! Mi van Fecóval?
— Aranyos, kedves, szexi, és imádom! – áradozott róla Csenge.
— Legalább nem csak én vagyok szerelmes – állapítottam meg vigyorogva.
— Ja, én vagyok a kakukktojás – nyelte le az utolsó korty Colát Kitti.
— Ami késik, nem múlik! – biztattam.
skip to main |
skip to sidebar
"Az írás a skizofrénia társadalmilag elfogadott formája." /Edgar Lawrence Doctorow/
Welcome in my Fantasy!
Üdvözöllek, Kedves Idelátogató!
A.J. vagyok, Kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgató és amatőr író. Ezen az oldalon a publikálásra érdemesnek talált műveimet (vagy az azokra vezető linkeket) találod meg, köztük néhány egyetemi beadandómmal, a Portfólió menü alatt.
Böngéssz, nézz szét, és ha tetszett, amit olvastál, örülnék pár soros visszajelzésednek, akár hozzászólás formájában, akár a Kapcsolat menü alatt, amelynek segítségével egyéb témában is elérhető vagyok.
Remélem, az a pár perc, amit töltesz el, kellemesen telik majd!
Szerelem, 300 km/h-val - 9. fejezet
Írta:
A. J. Cryson
on 2010. június 28., hétfő
Címkék:
9.feji,
Szerelem_300_km/h-val
Címkék
1.feji
(2)
10.feji
(2)
11.feji
(2)
12.feji
(2)
13.feji
(2)
14.feji
(2)
15.feji
(2)
16.feji
(2)
17.feji
(2)
18.feji
(2)
19.feji
(2)
2.feji
(3)
20.feji
(2)
21.feji
(2)
22;5.feji
(1)
22.feji
(2)
23.feji
(5)
24.feji
(2)
25.feji
(2)
26.feji
(2)
27.feji
(2)
28.feji
(1)
29.feji
(1)
3.feji
(3)
30.feji
(1)
4.feji
(3)
5.feji
(2)
6.feji
(2)
7. feji
(2)
8.feji
(2)
9.feji
(2)
ajándék
(1)
Angyalok_keringője
(1)
blogmásolás
(1)
dalszöveg
(1)
díj
(5)
egyperces
(2)
évszak
(1)
farkas
(6)
félvámpír
(4)
fény
(1)
figyelmeztetés
(1)
jaime_szülinap
(1)
játék
(1)
karácsony
(1)
karácsonyi_ajándék
(1)
kérdőív
(1)
kérés
(3)
közérdekű_közlemény
(7)
külső szemszög
(4)
Második_Otthon
(18)
Miss_Norton
(1)
novella
(12)
pályázat
(1)
regény
(2)
SebVettel
(3)
spin_off
(1)
Szerelem_300_km/h-val
(33)
szerepjáték
(2)
szünet
(1)
Twilightfic
(6)
vámpír
(2)
VB
(1)
VÉ_ÚK
(33)
Magamról
- A. J. Cryson
- Koromat tekintve már felnőtt vagyok, de mindig is lesz bennem egy cseppnyi gyermekiség, annyi, amennyi ebben a világban csak szükséges. =) Mert a fantázia az élet gyógyszere. =) Dream awake!
Keresés ebben a blogban
Eddig itt jártak:
Rendszeres olvasók
Akik megérdemlik, hogy benézz hozzájuk!
-
-
-
-
Barackos mousse-torta10 éve
-
-
Még mindig nagyon szeretem10 éve
-
-
-
-
-
-
-
33. A vonzalom hálójában14 éve
-
-
3 megjegyzés:
Megint új rész, de jó :)
Kíváncsi voltam, hogy írod bele a történetbe Jens és Jessica szakítását, de szépen megoldottad :) És az otthoni vallomások is aranyosak voltak :D
Jól hangzik a bevezetőd, várhatjuk tehát a nagy kalamajkákat?? :D Már türelmetlen vagyok :D
Szijjja A.J.! :)
Húúúh még, hogy nem szól semmiről... Jens dobta Jesst, otthon pedig meg volt a nagy vallomás Jaime -ről.
Szóval jönnek a bonyodalmak... Már nagyon várom, hogy Sebivel kapcsolatban mi derül ki. Na meg, kicsit furcsa volt ezt olvasni: ˝De, ugye, biztos vagy benne, hogy nem csak kihasználni akar?˝ - remélem ez csak egy aggódó szülő, kósza gondolata...
Tűkön ülve várom a folytatást :)
Puszi,
Réka
Brigi, köszönöm szépen! Igen, a bonyodalmak jönnek majd, szépen lassan. :) De addig van még egy-két fejezet! :)
Réka, köszönöm! :) Sebi, Sebi, egyelőre a legnagyobb titok. :D Hogy kósza gondolat-e? Öhm, öhm, nem mondok semmit, öhm... 8-) xD
Folytatás hamarosan! Puszi, A.J.
Megjegyzés küldése