Szerelem, 300 km/h-val - 4-5. fejezet

Itt az ígért dupla rész! Remélem, tetszeni fog, várom hozzá a véleményeteket! :)
Ki nem mondott boldogság

Ajkaimon kacér mosollyal húzódtam el, és bontakoztam ki az ölelésből, egészen a háló bejáratáig hátrálva.
– Azt hittem, fáradt vagy! – bújtam a fal mögé, onnan pislogva Szerelmemre.
– Gyere csak vissza!
– Neem. Este van, aludni kell! – vigyorogtam.
– Az a gond, hogy nem vagyok fáradt! –indult meg felém, kaján vigyorral az arcán, fenyegető lassúsággal.
– Csakhogy én aludni akarok! – hátráltam újra, ezzel idegesítve, mielőtt elérhetett volna.
– Te! – emelte fel a hangját, majd futva indult utánam, mire én is gyorsabb tempóra váltottam.
Az ágyra ülve vártam be, s egy másodperc múlva meg is érkezett, villámgyorsan lecsapva ajkaimra. Oxigénhiányos állapotban fordítottam el a fejem, zihálva kapkodtam levegőért, ahogy Jaime is. Fogalmam sem volt, hogy kerültünk az ágy közepére, de abban a pillanatban nem is érdekelt. Csak az számított, hogy Vele lehetek.
Egy újabb, az előzőhöz hasonló csók következett. Szerelmem ujjai a felsőm alá kúsztak, pille szárnynál is finomabban érintve a bőröm. Ajkaink érzéki táncát csak addig szakítottuk meg, míg Jaime egy gyors mozdulattal megszabadított a Red Bullos pólótól, amiben a fotózáson voltam. Ahogy visszahanyatlottam a párnák közé, már le is csapott, hogy újra édes fulladásba taszítson.
Mikor oxigénhiány miatt ismét megszakítottuk nyelveink táncát, egy apró puszit nyomott a számra, majd tovább haladt a nyakamra, majd a mellkasomra, apró csókokkal borítva a testem. Behunyt szemmel élveztem a kényeztetést, ahogy a melleim között áttért a hasam csókolgatására, miközben a combom simogatta. Reszketeg sóhaj szakadt fel belőlem, mikor elért a köldökömig, aztán hirtelen minden érintése megszűnt, mintha ott sem lett volna. Értetlenül nyitottam ki a szemeim, és egy égszínkék, vágytól elködösült szempárba bámultam, melyek varázsában azonnal elvesztem.
– Olyan gyönyörű vagy! – suttogta.
– Szeretlek! – húztam le egy lassú, mély csókra, ami után mellém feküdt, engem átölelve.
– Mi a baj? Miért hagytad abba? – fészkelődtem úgy, hogy lássam az arcát.
– Mert tényleg aludnunk kellene – mosolygott. – És mert még nincs itt az ideje – simított ki egy tincset az arcomból.
– Nincs? Mármint… te… – dadogtam összezavarodottan, amin Jaime kuncogni kezdett. – Szóval te még nem…? – futottam neki újra.
– De, már szexeltem. Martával. Az exem – mosolyodott el, látva elképedésem. – Te?
– Egyszer. Majdnem. Másfél éve az akkori barátommal. Már teljesen meztelenek voltunk, mikor a bátyja ránk nyitott. Irtó ciki volt – vörösödtem el az emlék hatására, és fúrtam az arcom Szerelmem vállgödrébe. – Fél év múlva szakítottunk, de nem a miatt. – fejeztem be a mesét.
– Szerinted készen állnál rá? – kezdte cirógatni a vállam.
– Nem tudom – vallottam be őszintén.
– Tényleg aludnunk kellene. Hozd át pár cuccod, addig letusolok – nyomott a számra egy apró csókot, majd felkelt. Felkaptam az ágy végében heverő pólót, átrohantam fehérneműért, pizsamáért és előszedtem a másnapra szánt ruhám, majd visszatértem a 909-es szobába.

Arra ébredtem, hogy valaki lehelet finoman puszilgat. Csukott szemmel fordultam a hátamra, kitapogatva Jaime nyakát, és lehúzva őt egy csókra.
– Jó reggelt! – motyogta a számra.
– Ühüm. Képzeld, azt álmodtam, hogy eljött értem a Hercegem! Most meg felébredtem, és rájövök, hogy nem csak álmodtam.
– Herceg? Beverhetem a képét? – kérdezte féltékenyen.
– Nem szeretném, ha elcsúfítanád magad! – nevettem rá.
– Ó, én lennék a Herceg?
– Bizony! Az én spanyol, fekete Hercegem, aki Toro Rossóval száguld el a Naplementébe!
– A te Herceged hozatott fel reggelit, ha nem baj. Remélem, éhes vagy – gördült le rólam egy csók után.
– Dehogy baj! Az ilyen ébresztést nagyon könnyen meg tudnám szokni!
– Rajtam nem fog múlni! – ült fel, az ölébe téve a tálcát, amin kiflitől kezdve rántottáig minden sorakozott. Én is felültem, egészen Jaime mellé húzódva, és egy kiflit elemelve haraptam le a csücskét.
– Jó étvágyat! – puszilta meg a homlokom, és töltött magának teát.
– Mikor indul a gép, és hova megyünk? Vagy mész? – haraptam ismét a kiflibe.
– Mindjárt kiderül – nyúlt a telefon után. – Jó reggelt, Franz, remélem, nem ébresztettelek fel! … Csak azt szeretném kérdezni, hány órakor indul a gépünk? … Rendben, és hova utazunk? … Egyből? … És Annie jön velünk? … Remek! Nagyon köszönöm! – tette vissza, én pedig végre hangosan is nevethettem.
– Te jó ég! Te… nem vagy… normális!
– Most miért? – értetlenkedett.
– Csak ezért felhívni a főnököd?
– Talán állítsak be hozzá pizsamában? Délben indul a gép, Törökbe megyünk, és, ha szeretnél, te is jöhetsz. Mit szólsz?
– Lássuk csak… – gondolkodtam el. – Jaime, verseny, nyüzsi, kontra média, reakciók felhajtás. Az első érv elég nyomód, úgyhogy megyek! – hajoltam közelebb vigyorogva Jaiméhez, és megcsókoltam, majdnem lelökve a tálcát. – A baj az, hogy kevés ruhát hoztam – motyogtam a szájába, mire felsóhajtott.
– Nők! – forgatta meg a szemeit, én pedig nevetésben törtem ki. – Édesem, ez legyen a legfőbb bajod! Van még pár óránk, szétnézhetnénk a városban, és szerezhetünk neked ruhát – ajánlotta. – Bár, szerintem ruha nélkül is csodálatosan nézel ki – húzódott pimasz vigyorra a szája.
– Akkor legközelebb meztelenül megyek a paddockba. Biztos örülnének neki. Kösz, a tippet! – pusziltam meg, és keltem ki az ágyból. Azaz, hogy csak akartam.
– Csak én láthatlak meztelenül! – kapott utánam villámgyorsan, és a párnákra döntve hajolt fölém, hogy vad csókcsatába kezdjünk. Még jó, hogy a tálcát lerakta a földre. Percek múlva már mindketten póló nélkül voltunk, Jaime meztelen felsőtesttel, míg én melltartóban. A városnézés elmaradt.

– Öt perc múlva a reptéren vagyunk! – figyelmeztetett Christian.
– Annyi idő elég lesz. Szia, Anya! – váltottam magyarra. A kocsiba szálláskor jutott eszembe, hogy nem ártana szólni szüleimnek a változásról.
– Szia, Kicsim! Mi újság? Milyen volt Santo Domingo?
– Nagyon szép hely! Rengeteg képet készítettem! Anya, azért hívtalak, hogy repülhetek egyből Törökországba is. Nem baj, ha nem megyek haza?
– Felnőtt vagy, el tudod dönteni, mit szeretnél. De Kanadába ugye, már nem mész?
– Persze, hogy nem! Hiszen hétfőn szóbeli!
– Rendben. Mikor jössz haza?
– Egy hét múlva, hétfőn. Úgyis beszélünk még addig.
– Persze.
– Most le kell tennem! Köszi, és szeretlek!
– Jó-jó! Érezd magad jól és vigyázz magadra!
– Oké, puszi!
– Puszi, szeretlek!
A taxi begördült a reptér felé, mi pedig fizetés után bevártuk a többieket, majd megindultunk a ránk várakozó Red Bull magángép felé.
– De ruhám még mindig kevés van – vigyorogtam a mellettem haladó Jaimére. Nem reagált rá, csak egy puszit nyomott a fejemre. – Na! Ezt most muszáj volt? – méltatlankodtam halkan.
– Mi a baj? – kérdezte meglepetten.
– Kisebbségi komplexusom lesz, ha mindig érezteted velem, milyen pici vagyok! – válaszoltam durcásan, mire elnevette magát. Morcosan öltöttem rá nyelvet.
– Vigyázz, leharapom! Különben nem tudom, mi bajod. Így vagy tökéletes! – ölelte át a derekam. Valójában nem voltam valami apró a 169 centimmel, mégis volt köztünk egy fej különbség.
– Kiskorodban húztak téged, hogy így megnőttél?
– Nem tudok róla, Picúr!
– Létra! – vágtam vissza.
– Törppilla!
– Égimeszelő! – suttogtam az ajkaira, mielőtt még megcsókolt volna.
– Gyerekek, igazán nem akarok zavarni…
– Akkor ne zavarjon, Mr. Horner! – vigyorogtam rá, miután ajkaink elváltak. Válaszul kaptam egy csúnya pillantást, majd Christian fejcsóválva állt tovább.
– Maradjunk így örökre! – tartott vissza Jaime, szorosabban ölelve, és belecsókolt a nyakamba, amitől megborzongtam. Sóhajtva túrtam bele a hajába, aztán finoman húztam hátrább a fejét, hogy megcsókolhassam.
– Mr. Alguersuari, Miss Károlyi, nem érünk rá! – Franz Tost figyelmeztetése megtette a hatását, s, ha kelletlenül is, de felszálltunk a gépre.
— A szobafoglalás után elmehetnénk vásárolni neked – ajánlotta Szerelmem.
— Ezt most komolyan felajánlottad? – csodálkoztam, és a homlokára tettem a kezem, mintha azt nézném, lázas-e.
— Most miért? – hajolt el.
— Férfiak és a vásárlás?
— Talán nem halok bele. Ha kárpótolsz.
— Meglátom, mit tehetek az ügy érdekében – suttogtam az ajkaira.

— Milyen szobát szeretnétek kapni? – tudakolta a hotel bejáratában Mr. Tost. Jaime kérdőn pillantott rám.
— Közöset, ha lehet – mosolyogtam Szerelmemre, mire egy pajzán vigyor volt a válasz.

A lakosztály egyszerű volt. Fehér falak, világos barna franciaágy rengeteg párnával. Előtte fából készült dohányzóasztal, bal oldalt a fal mellett LCD tévé, az ágy mellett éjjeli asztal.
— Kedvesem, indulhatunk Isztambul felfedezésére? – nyújtotta felém Jaime a karját.
— Természetesen, Drágám! Azt hiszem, Jensonnek is szólnom kellene – gondolkodtam el, miközben lelépcsőztünk.

Este értünk vissza, négy, teletömött szatyorral. Mint kiderült, a Toro Rossos pilóták is jogosultak a Red Bullt támogató márkaboltokban való ingyenes vásárlásra, így utunk főleg a Puma és Pepe Jeans butikokba vezetett.
— Igazán büszke vagyok rád! – léptem be a lakosztályba. – Egy rossz szavad sem volt!
— Veled könnyű vásárolni – dobta le a cuccokat a földre, és húzott magához egy hosszú, érzéki csókra. Percek múltán húzódtunk, mikor már nem kaptunk levegőt.
— Kitalálom, miben menjek vacsira – bontakoztam ki az ölelésből, és két szatyorral bevonultam a hatalmas fürdőbe. Végül az egyik Pepés szerzemény mellett döntöttem. Megfésülködtem, majd leengedett hajjal léptem ki, tekintetemmel Jaimét keresve.

Az étterem, az egész hotel pangott. Mikor ezt megemlítettem, tudtam meg, hogy a hétvégi nagydíj idején az egész épületet a csapatok lakják.
— Holnapra híre megy, hogy már itt vagyunk. Reggelre minden lesifotós itt fog minket várni.
— Remek – húztam el a szám. – Egy nap nyugtot sem hagynak.
— Hey, Kislány, ne most hátrálj meg! – biztatott Victor.
— Nem fogok – biztosítottam.
— Ez a beszéd! Meg fognak pukkadni! – kacsintott Felix.

Halk neszezésre ébredtem. Ásítva fordultam meg Jaime ölelésében, fejemet a mellkasára hajtva.
— Jó reggelt! – puszilta meg a fejem búbját.
— Ühüm. Fent vagy? – néztem fel, az arcára hunyorogva.
— Egy ideje. De aludj csak, korán van még.
— Mi ez a lárma? – fészkelődtem, s végül már teljesen hason feküdtem, félig Szerelmemen.
— A média nem alszik. Fél órája már biztos a bejárat előtt állnak. Hallottam, mikor megjött a csapat másik fele, illetve a Red Bull is.
— Hm. Itt van Sebi?
— Ahan. Elég hangosan próbálták interjúra bírni.
— Szegény. Velünk is ezt fogják csinálni?
— Valószínű. Kihasználjuk még ezt a szabadnapot, vagy inkább maradjunk? Azt hallottam, van a hotelnek külön strandja.
— Uszoda? Csúszdával, mg pezsgőfürdővel, nagyközönség nélkül? Hm, azt hiszem, elcsábultam! – vigyorogtam Jaimére, és megpusziltam az állát.
— Csak ennyi?
— Telhetetlen! Megyünk reggelizni? – keltem fel mellőle.
— Pizsamában?
— Én ruha nélkül gondoltam, de akár pizsiben is mehetünk.
— Te direkt húzod az agyam! – pattant ki a takaró alól, és kapott el, átölelve a derekam. Nekidőltem a mellkasának, közben ő a pólóm alá nyúlva cirógatta a hasam, aztán hosszú, érzelmes csókban forrtunk össze. Sóhajtva húzódtunk el, mikor kopogtak az ajtón.
— Nem nyitjuk ki! – szorított magához Jaime, és ajkaink már majdnem ismét táncra keltek volna, mikor újra kopogtak, ezúttal türelmetlenebbül.
— Felöltözöm – súgtam Szerelmem puha ajkaira, aztán az ölelésből kibontakozva léptem a bőröndhöz, és az első kezem ügyébe kerülő cuccokat kivéve, bevettem magam a fürdőbe. Közben Jaime beengedte korai vendégünket, hallottam, mikor köszönnek egymásnak. Villámgyorsan öltöztem át, majd hidegvízzel megmostam az arcom, megfésülködtem, és már csatlakozhattam is a nappaliban beszélgető Jaiméhez és edzőjéhez.
------------------------------
A hálószoba, és A.J. ruhája: