Meglepi

Nos, valószínűleg tegnap léptük át az ötezres látogatottságot, úgyhogy kicsit talán megkésve, de jöjjön az ígért meglepetés. Az alább következő pár sorról annyit árulok el, hogy a 'Szerelem, 300 km/h-val' egy későbbi cselekménye, pontosabban egy részlet! Illetve holnap jön majd egy dupla fejezet is! Remélem, megelégszetek vele! :)
Jó olvasást, és várom hozzá a véleményeiteket, ötleteiteket, kérdéseiteket! A 3. fejezethez pedig írom a választ! :)

— Mit jelent, hogy „Egész jól fogadta”?
— Azt mondta, ha az övé, akkor természetesen mindenben támogat. Ha szeretném, még a nevére is veszi.
— Szóval vállalja a következményeket.
— Már amennyire egy gyereket következménynek lehet nevezni!
— Bocsi, tudod, hogy nem úgy értettem!
— Persze, csak mostanában hamarabb leszek ideges. Túlságosan hangulatfüggő lettem. Ez is miatta van – tettem a már látszó hasamra a tenyerem.
— Remélem, tudod, hogy ránk mindenben számíthatsz!
— Köszönöm!
— És minden rendben lesz! Veled, és a babával is!
— Ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani! – öleltem meg szomorú mosollyal, de ő a mozdulat közben lefagyott. Értetlenül húzódtam el.
— Mi a baj?
Döbbenten bámult a hátam mögé, így kénytelen voltam én is megfordulni. Az ajtóban Ő állt. Egyszerű farmer volt rajta, Red Bullos póló, a haja szexisen kócos, a szemei… Azon kívül, hogy gyönyörűbbek voltak, mint emlékeztem, döbbenetet tükröztek. A közelségétől minden porcikám bizseregni kezdett.
— Szia! – köszöntem tartózkodón és kicsit várakozón, miközben lassan felálltam.
— Szia! – viszonozta a köszöntést megszeppenve, automatikusan.
— Hogy kerülsz ide?
— Hallottam, hogy idejöttél, és szerettem volna beszélni veled – mondta kicsit bátortalanul.
— Csak szerettél volna?
— Még mindig szeretnék.
— Nos, hallgatlak! – nem hívtam beljebb, nem kínáltam hellyel. Eszembe sem jutottak efféle udvariassági formulák.