Nem épp tökéletes folytatás

Sziasztok! Jópár napos írásnélküliség után, azt kell, hogy mondjam, elvonási tüneteim vannak! Tegnap ugyanis eszembe jutott egy új regényötlet. :D Szóval tegnap fogtam magam, és írtam. :D Most egy kis szösszenetet osztok meg veletek, nem a fentebb említett történethez kapcsolódik, hanem valamelyik más sztorimhoz. Azt nem mondom meg, melyikhez. :P (Attól, hogy most csak kettőt publikálok, rengeteg másik van a fejemben.) Várom vele kapcsolatban a véleményeket, ötleteket! Illetve az első fejezethez is! :)

Nem épp tökéletes folytatás

Fred napja igazán pompásan indult. Reggel jegyese boldogan jelentette be, hogy végre gyermeket vár. Legszívesebben az egész napot vele töltötte volna, a munka azonban elszólította.
Dudorászva vezette a teherautót, az út szinte kihalt volt, csak egy-két jármű jött szembe, meg a gyalogosok sétáltak, de rájuk ügyet sem vetett. Gondolatai a kis pocaklakó körül jártak. Vajon fiú lesz, vagy lány? Kire fog hasonlítani? Szőke lesz, mint ő? Vagy barna, mint az édesanyja? Lehet, hogy ikrek lesznek? Az nagyobb öröm, ám több pénz is kell rájuk.
A teljesen üres úton nem kellett száguldozótól tartania, de azért igyekezett a vezetésre koncentrálni. Nem hiányzott, hogy az árokban kössön ki.
A következő másodperctől kezdve az események felgyorsultak. A járdáról lelépett az útra egy lány. Fred rátenyerelt a dudára, mire a lány felkapta fejét, de nem mozdult. Fred félrekapta a kormányt, és a fékre is rátaposott, az ütközést azonban nem tudta elkerülni. Szerencsére szemből nem jött jármű. A teherautó végül csikorogva állt meg egy villanyoszlop előtt.
Fred azonnal kipattant a kocsiból, és megkerülve rohant az úton eszméletlenül fekvő lányhoz. A járókelők ledermedve figyelték az eseményeket, csak egy férfinak volt annyi lélekjelenléte, hogy cselekedjen.
—Azonnal hívja a mentőket! – dobta át Frednek a mobilját, miközben letérdelt a fiatal nő mellé, és szakszerű mozdulatokkal kezdte el vizsgálni. Óvatosan emelte meg az erősen vérző fejet, majd az ingjét a sebre tapasztva próbálta elállítani a vérzést.
— Szorítsa rá! – utasította Fredet, aki időközben kihívta a mentőket, és abban a pillanatban nyújtotta vissza a mobilt.
— Én nem akartam! – nyögte kétségbeesetten.
— Tudom, jóember! – veregette meg Fred vállát, miközben megkerülte. Szemtanú volt, látta, hogy a lány a külvilágra nem figyelve sétált. Az elejtett mobilhoz érve leguggolt, a kis készülék azonban az esés következtében összetört. Nyugtalanul ment vissza a sérülthöz, hogy megnézze a pulzusát. Az szapora volt. Annyira ismerős volt neki a lány, mintha már látta volna valahol. Finom vonások, kecses alkat, hosszú, szőke haj.
Végignézve az utcán állapította meg, hogy kollégái még sehol sincsenek, márpedig így egyelőre nem tud segíteni a lányon. Csak abban bízhatott, hogy elég erős és kitartó.