Először is köszönöm szépen az eddigi kommentárokat a hatodik fejezethez, illetve köszönöm szépen a díjazást Noncsinak, Icunak és Anne-nek. Kitenni nem fogom a láblécben található kampány miatt, de őszintén mondom, hogy hálás vagyok érte, és nagyon jól esik, hogy gondoltok rám! :)
A hetedik fejezet tényleg akkor jön, ha valaki megmondja nekem a közmondást, amelyre utalást tettem félkövérrel. Illetve Brigi kért egy kis segítséget hozzá... "Lassan megy, ..." Nem, nem "Lassan járj, tovább érsz!" :D Az akasztás még valahogy hiányzik belőle, de azt hiszem ennyi segítségnek már tényleg elégnek kell lennie! Nem hinném, hogy olyan nehéz... :)
A szavazatoknak megfelelően az Álombéli szárnyakra felkerült az írói önéletrajz, vagy hogy nevezzem első része. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy érdeklődtök a kezdeteim, a fejezetek mögött húzódó érzések, ötletek, miegymás iránt, szóval irántam! :) A bejegyzést itt találhatjátok. Várom hozzá a véleményeteket, ötleteiteket, kéréseket, kérdéseket! :)
Végre elkezdtem a Seb szemszögös részek írását! Még nem tudom, pontosan hány kis villanás születik, de igyekszem átfogó képet adni a Kis Német érzéseiről. Illetve még az sincs teljesen eldöntve, hogy egy, hosszú posztban közlöm az összeset, vagy, ha összegyűlik annyi, akkor több bejegyezésben, kevesebbet, tehát várom erről is a véleményeteket! Ti hogy szeretnétek jobban?
Remélem, nem hagytam ki semmit.
A.J.
Mécs János: Meder – Blogturné
19 órája

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése