Szerelem, 300 km/h-val - 14. fejezet

Íme. Köszönöm Rékának és Briginek a bíztatást, nagyon jól esett! :) Folytatás egyelőre csak a fejemben. Enjoy!

Külső segítség

Nyújtózva fordultam meg az ágyban, és nyitottam ki a szemem. Már majdnem körülnéztem, hogy hol lehet Jaime, mikor eszembe jutott a tegnap este. Sóhajtva néztem a plafonra, de a mintázatát vagy a színét már nem láttam.

Eléggé elnyújtottam a tusolást, így, mire végeztem, Jaime már az ágyon ült, és tévét nézett. Elmondta, hogy a Toro Rosso emeletén már csak egy szabad szoba van, a miénk melletti, amivel közös a fürdő. Más emeleten pedig a lány nem adhatott szobát.
— Azt hiszem, kibírjuk ezt a két napot – mondtam, és indultam a cuccom felé, amit a pilóta döbbenten vett tudomásul. Miután magához tért, határozottan közölte, hogy természetesen ő megy át. Milyen gáláns! Fájó szívvel néztem végig, ahogy távozik. Majdnem utána kiabáltam, de a megbántottság és a makacsság visszatartott.

Dühösen fordultam hasra, és temettem arcom a párnába, ami így felfogta kitörni készülő zokogásom, miközben tehetetlen mérgemben az ártatlan vánkost püföltem.
Miért nem mondta el hamarabb? Miért nem jött oda akkor, és közölte nevetve, milyen ostobaságot talál ki a szerelője? Miért hallgatta el, vagy miért nem tette ezt örökre, és miért nem tudom megbocsájtani ezt az apró botlást?
Az óra 9:18-at mutatott, mikor pár perc múlva viszonylag nyugodtabban felnéztem rá. A paddockban valószínűleg már hiányolnak, futott át az agyamon, így erő véve magamon, öltöztem fel, fésültem meg, majd csatoltam fel a hajam. Tettem fel egy kis alapozót és szájfényt, majd a kulcsot a recepción leadva, fogtam taxit.
A biztonsági őr gyanakodva méregetett, de kénytelen volt átengedni. Ugyanolyan mogorván néztem rá vissza, a néhány sikoltozó csitrivel mit sem törődve, egyszerűen elzártam a fülem a ricsajtól. Nem sok kedvem volt ott lenni. Megfordult a fejembe, hogy visszafordulok, és inkább a hotel medencéjének széléről élvezem a napfényt, ám, mielőtt a gondolatot tett követhette volna, Vivian állta utam.
— Na, végre, itt vagy! Már azt hittem, telefonos ébresztésre van szükséged! Gyere, Isáék már várnak! – azzal karon ragadott, és húzni kezdett a VIP vendégeknek fenn tartott részleg felé. Az egész napot ott töltöttük a lányokkal, a hideg koktélok mellől figyelve a pályán körbe-körbe száguldó kocsikat. Valahányszor egy Red Bullos gépet pillantottam meg, nyomban jobban szemügyre vettem, aztán, ha Jaime autóját ismertem meg, egészen addig követtem a szememmel, amíg tudtam.

— Hogy-hogy nem rohanunk vissza? – kérdeztem, mikor már jó pár perc eltelt az időmérő után, Vivian, Nicole és Isabell viszont ugyanolyan nyugodtan cseverésztek.
— Csajhétvégét tartunk! A fiúk most mellőznek minket egy darabig, majd holnap este visszakapnak! – vigyorodott el Isa.
— Pontosan! És te is velünk tartasz, nincs ellenvetés! Kibírjátok Jaimével ezt a kis időt.
— Persze, kibírjuk…
— Valami baj van?
— Hm? Ja, nem, semmi! – erőltettem magamra egy mosolyt. Vivi összehúzott szemmel bámult egy darabig, aztán feladta.
— Induljunk! – állt fel Nicole. – A kijáratnál találkozunk Corinnával és Cattel, aztán nyakunkba vehetjük a várost.
— Van már ötletetek, hogy hova menjünk este?
— Valahová, ahol pörög az élet.
— Drágám, Spanyolországban csak ilyen helyet találsz! – nevetett Vivi, és vele együtt mi is. Gyalog vágtunk neki Valencia utcáinak, sorra vettük a boltokat a márkásabb butikoktól egészen a turkálókig.
— Ezt nézzétek! – fordult felénk Nicole egy maga elé tartott nyakba köthető, kék mintás ruhával.
— Szerintem ez Catnek inkább áll jobban, mint neked! – nevetett Corinna.
— Ki mondta, hogy magamnak néztem? – adta Catherine kezébe a ruhát, és tuszkolta be egy próbafülkébe.
— Milyen nagylelkű vagy, Nic! – vigyorogtam, miközben a vállfára akasztott ruhákat szemléltem. Az egyiknél aztán megakadtam. Érdeklődve emeltem ki a többi közül, és tudtam, hogy kell nekem. Szerelem volt első látásra.
— Lányok! – fordítottam feléjük a darabot.
— Wow!
— Hű!
— Remek választás, Kisasszony! Eredeti, tervezői darab! – adta tudtunkra az eladó lány.
— Próbáld fel!
Nem kellett kétszer mondani, azonnal elfoglaltam az egyik fülkét, és öltöttem magamra az arany-fekete csodát. Egyáltalán nem volt átlagosnak mondható, de ez csak fokozta szépségét. Mintha rám öntötték volna, állapítottam meg a tükör előtt forgolódva. Már csak megfelelő alkalom kell, hogy felvehessem.

— Hello, Szépségem! – szólított meg Sebastien a paddockban. Tíz óra volt, a mérnökök, szerelők az utolsó simításokat végezték az kocsikon, vagy épp a boxkiállást gyakorolták. Kissé fáradtan sétáltam, a rohanó sajtósokat kerülgetve. A tegnap esti buli tényleg fergetegesre sikeredett. – Összevesztetek Alguval?
— Nem tartozik Rád! – vetettem oda a svájcinak, de különösebben nem hatotta meg rideg válaszom, zavartalanul folytatta.
— A fogadás miatt, igaz? – próbáltam nem mutatni döbbenetem. Honnan tudja? – Ne félj, Hugo erősködött, Alg tényleg nem ment bele!
— Nem tudom, ezt honnan szedted, de semmi közöd sem Jaime, sem az én magánéletemhez!
— Sem kettőtökéhez, tudom! De azért gondold át! Egyikőtök sincs valami jó passzban, ezt már tegnap is észrevettem. Egyébként csak bocsánatot akartam kérni a múltkori beszólás miatt. Nem gondoltam komolyan.
— Ez egy szabad világ, gondolj, és mondj, amit akarsz! – torpantam meg, és fordultam vele szemben.
— Hű, neked tényleg nincs valami jó kedved! Na, akkor idefigyelj, Kislány! Nem, először üljünk le valahová! – nézett körbe, és fogta meg a kezem.
— Tökéletes itt is! – húztam ki a csuklóm a szorításából.
— Ne kéresd már magad! Jó, oké! – egyezett bele, mikor látta, hogy nem áll szándékomban engedni. – Hallottam, mikor Hugo és Jame beszélgettek, nem, ők nem tudják! – emelte meg kicsit a hangját, mikor látta, hogy közbe akarok vágni. – Hadd fejezzem be! Jaime enyhén szólva áradozott rólad, Hugo pedig kapva kapott az alkalmon. A fogadás a mániája, nem is értem, miért pont vele osztotta meg a Te Drága Spanyolod.
— Nem a…
— Még nem értem a végére! – vágott közbe mosolyogva. – Hugo már bele is élte magát abba az üzletbe, ahogy ő fogalmazott, és meg se hallotta a Katalán tiltakozását, ennél fogva nem volt valódi fogadáskötés. Ez Hugot sose zavarta.
— Ez valami trükk? A csapattársad uszított rám, így próbál visszaszerezni?
— Mondtam már, azt se tudja, hogy tudok a dologról. Nézd, A.J.! – fúrta a tekintetét az enyémbe. – Te is tudod, hogy nem vagyunk a legjobb viszonyban Jaimével, viszont azt is látom, hogy fülig szerelmesek vagytok, mindketten! És bolond vagy, ha most hagyod elúszni ezt a kapcsolatot egy idióta szerelő miatt!
— Befejezted a Szent Beszédet? – vontam fel a szemöldököm.
— Be – nevette el magát. – De attól még így gondolom. Most megyek. Légy jó!
— Szia! – szóltam utána, majd kaptam a telefonomhoz. Egy ismeretlen szám hívását jelezte.
--------------------------------
Cat ruhája, amit Nicole talált:
A.J. ruhája: