Szerelem, 300 km/h-val - 12. fejezet

Sokat gondolkoztam, hogy milyen figyelmeztetést is tegyek a fejezet mellé...
A rész 16 éven aluliaknak nem ajánlott! Tudom, nem sokakat fog visszatartani, de én szóltam, és az alább leírtakért semmilyen felelősséget nem vállalok!
Enjoy! :)

Menny és Pokol

— Jaime! Azt hittem, még edzel! – bújtam a két kitárt kar közé, mikor becsuktam magam mögött az ajtót.
— Úgy fél órája végzetünk.
— Miért nem jöttél le vacsizni? Nem vagy éhes? – simítottam végig az arcán.
— Nem, nem igazán. Gondolkodtam.
— Nahát! Tudsz olyat is?! – színleltem döbbenetet, mire válaszul egy grimaszt kaptam. – Bocs, nem lehetett kihagyni. Halljam, min törted a fejed?
— Azon, hogy nagyon hiányozol!
— Ezt nem értem! Hiszen most is itt vagyok.
— Nem úgy. Eszembe jutott, hogy folytathatnánk – csókolt meg –, amit a paparazzi – puszilta meg a nyakam – félbeszakított.
Egy pajzán vigyor kíséretében löktem az ágyra, és ültem lovagló ülésben a térdére, miközben segítettem neki megszabadulni a Red Bullos pólótól, aztán éhes csókban forrtunk össze. Az ujjaim vándorútra keltek a hasán, majd mellkasán, minden egyes porcikáját érintve, miközben az ő kezei a lábamról becsúsztak a könnyű, nyári ruhán alá, végigcirógatva a hátam, perzselő hiány hagyva maguk után.
Ajkainkat elszakítva egymástól, kezdtem el puszilgatni a nyakát, majd a vállát, oda-vissza haladva, miközben Jame is ott csókolt, ahol ért, lepkeszárny-finoman érintve a bőröm, ezzel még jobban feltüzelve a bennem felszikrázott vágyat. Kezei végigszántottak az oldalamon, lesegítve a ruhát, aztán ismét egy szenvedélyes csókban egyesültünk. Mire elszakadtunk egymás ajakitól, már nem volt rajtam melltartó.
Jaime nadrágjához nyúltam, hogy megszabaduljunk az igencsak felesleges ruhadarabtól, s miközben az övvel, majd a gombbal bajlódtam, Kedvesem az ágyra dőlve engedett az ujjaimnak több teret a művelethez, közben pedig folyamatosan simogatta a karom és az oldalam, aztán egy fordulattal fölém került. Csók közben húztam le a cipzárját, és toltam le a farmert, ameddig tudtam, a kezemmel, majd a lábaimmal, felhúzva őket.
Ott csókoltam és simogattam Jaimét, ahol értem, érezni akartam minden egyes sejtjét. A testem lángokban állt, de hiába húztam magamhoz Szerelmem, cseppet sem segített a közelsége, csak még mélyebbre süllyedtem a kínzó forróságban. Minden porcikám sóvárgott Szerelmem érintéséért, a bőröm egyszerre égett a közelségétől és a távolságától; a legrosszabb azonban a lábam közötti lüktetés volt.
— Gyere feljebb! – szakította meg az édes keringőt Jaime, és feljebb araszolt az ágyon. Készséggel tettem, amit kért, és feküdtem az ágy közepére, várva, mikor csap le újra, és folytathatjuk a pillanatokkal ezelőtt megszakított élvezet hajszolást. A srác egy percig csak nézett, a tekintete szinte felfalt, ugyanakkor simogatott, úgy bámult rám, mint valami istenségre, engem pedig újra elöntött a forróság – ám ezúttal a belém nyilalló felismeréstől, hogy szinte meztelenül fekszem előtte, és az ebből fakadó zavartól. Szégyenlősen sütöttem le a szemeim, és igyekeztem lenyugtatni magam, és szabályozni őrült tempójú légzésem, a szívverésemről már nem is beszélve.
— Gyönyörű vagy! – hallottam meg Jaime hangját egészen közelről, aztán már éreztem is, ahogy lecsap az ajkaimra, közben pedig végigsimít a combomon, majd a hasamon. Felsóhajtottam, mikor a melleimhez ért, és leheletfinoman kezdte simogatni őket.
Egyik kezemmel Jame hajába túrtam, még közelebb húzva, vagy inkább nem engedve, hogy elhúzódjon; a másikkal pedig a testét simogattam. Az alsónadrágja alá becsúsztatva markoltam bele a formás fenekébe, mire egy pillanatra megdermedt.
A következőben apró puszikkal hintette be az ajkaim, majd az állam, a nyakam, a kulcscsontom; aztán a melleim között átvándorolt a hasamra, mire akaratlanul is összerándultam, és felkuncogtam.
— Csikis vagy? – nézett fel rám, kék íriszei pajkosan csillogtak.
— Mintha nem tudnád! – húztam le egy újabb csókra, amit végül az előbbi módon és célért szakított meg, ám ezúttal a melleim vonalánál megállt, és kebleimet kezdte puszilgatni, illetve masszírozni.
Percekig élveztem a kényeztetést, míg a hátát és a tarkóját simogattam. Egyszerre lebegtem a felhők között, és lángoltam a pokol legmélyebb bugyraiban, várva a megváltó, mindent elemésztől tüzet. Úgy éreztem, belehalok a kéjes kínba, ha nem tudom enyhíteni a sürgető lüktetést.
Lábaimmal átfontam Jaime lábait, majd megemelve a csípőm, nyomtam ágyékához, a sajátomat. Mindkettőnk lélegzete elállt egy pillanatra. Behunyt szemmel élveztem a testemen átcikázó, apró szikrákhoz hasonlító gyönyört, aztán az ágyra visszaesve, mintha a fellegekből is alázuhantam volna. Vissza a szüntelen, égető vágyba, én pedig nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy inkább sikítsak.
— Te Lány! – hördült fel Jaime, miután összeszedte kissé magát.
— Igen? – kérdeztem vissza elfúló hangon.
— Ilyet ne csinálj még egyszer! – suttogta, és szívni kezdte az egyik mellbimbómat, amitől borzongás futott végig rajtam.
— De nekem nem rossz? – kérdeztem rekedten, koncentrálva minden egyes hangra. – Nem ég? – emelkedtem meg kissé, és nyúltam az ágyékához, az alsónadrágon keresztül érintve férfiasságát, mire mordulás és nyögés keveréke hagyta el az ajkait. A fölém magasodó test miatt kissé esetlenül kezdtem el simogatni a merev hímtagot, engem pedig elégedettség öntött el, elnyomva egy pillanatra a lüktetést: kíván engem!
Mire észhez térhettem volna, nekem nyomta az ágyékát, és körkörös mozgásba kezdett, a világ pedig egy tized másodpercre megszűnt. Reszketeg sóhaj tört fel belőlem, ahogy a kezeimmel átöleltem a derekát. Két, igen vékony anyag választott csak el minket egymástól, ez a tudat pedig furcsa kettősséget okozott: egyrészt örültem, másrészt viszont belém hasított a bizonytalanság.
Mielőtt végiggondolhattam volna, hogy melyik érzés nyert nagyobb teret, Jaime ismét elhúzódott. Szóra nyitottam a szám, azonban csak egy nyögésre futotta, ugyanis Kedvesem ujjai besiklottak a bugyim alá, és igen érzékeny helyen érintettek. Ösztönösen mozdítottam aprót a csípőmön, mire remegés futott rajtam végig, Jaime ujjai pedig finoman simogatni kezdtek.
— Jó így? – kérdezte rekedtes hangon. Válaszolni akartam, de hang nem jött ki a torkomon, csak nyöszörgés, így heves bólogatásba kezdtem, mire újra kezdte a melleim és nyakam kényeztetését is.
Egyre hangosabban és rendszertelenebbül ziháltam, hőhullámok öntötték el a testem. Úgy éreztem magam, mint aki a tengerben áll, és hullámok csapnak át felette. Az egyik pillanatban még a hidegtől remegtem, a következőben már a rám törő gyönyörtől.
A combjaimat összezártam, amennyire tudtam, a csípőm megemelkedett, a testem ívbe hajlott. Lehunyt szemmel jártam meg a mennyeket, aztán zuhantam vissza a földre, és a kéj olyan hirtelen tűnt el, ahogyan jött.
Ellazult tagokkal próbáltam nyugodtan lélegezni. A szívem őrült iramban, mintha lefutottam volna a Maratont. Bágyadtan, elpirulva néztem fel Jaimére, és egy zavarosan csillogó, kék tekintettel találtam magam szemben, amiből szerelem, bűnbánat és félelem sugárzott felém, ezernyi más érzés mellett. Lehajolt hozzám egy lány csókra, majd lejjebb csúszva hajtotta a fejét a hasamra.
— Szeretlek! – suttogta, közben pedig karjait alám csúsztatva, ölelt át. – Szeretlek, és annyira sajnálom!
— Jaime… - simogattam meg a fejét, majd ujjaimat a hajába fúrtam. – Mit sajnálsz? Nem értelek.
— Szeretlek! – motyogta a hasamnak, és még erősebben szorított, szinte már fájt.
— Jaime, megijesztesz! – hangomba rémület vegyült, állításomat bizonyítandó.